2010. október 11., hétfő

Interjú - Salinger Richárdal


Interjú


Idegesnek tűnsz. Azért elkezdhetjük?

Persze.

Akkor az első kérdésem, hogy jól látom, valóban ideges vagy?

Igen, nagyon. Pontosan tudom ugyanis, hogy nem fogok tudni minden kérdésedre elfogadható választ adni. De kezdjük.

Pedig nem készültem kellemetlen kérdésekkel. A könyv, ha jól értettem két dologról szól. Az egyik egy író nagyon szórakoztató bukdácsolása, hogy kikecmeregjen teljesen összeomlott életéből, a másik valami isteni képlet, amit ha használunk megváltoztathatjuk az életünket. Mennyire önéletrajzi a könyved?

A könyv cselekménye fikció.

Jó, de azért dolgoztál Hollywoodban?

Nem, és nem ismerek Kira nevű divattervezőt vagy Lili nevű színésznőt, aki elhagyja a pályát, és nem voltam diliházban sem.

Pedig a regényből egészen úgy tűnt. Akkor kérlek, mondd el, hogyan készült a regény.

Általában négyévente írok egy könyvet. Két év, amíg teljesen elhagyom az utolsót, és két év, amíg sikerül új formát, új témát találnom. Idén lejárt a négy éves szakasz, de sehogyan sem találtam meg a formát. A téma meglett volna, de nem találtam utat a megírásához.

És mi a téma?

Mintha az egész világ várna valamire. Az emberek leblokkoltak, egyre nehezebben találnak megoldásokat, tökéletesen elhomályosodott a jövőkép. Nincsen sem nevelési sem, sem kulturális, sem valódi életstratégia. Ugyanakkor úgy érzem ez a várakozás inkább valamilyen messiás várása vagy a mikulásé. Szóval olyasmire várnak, ami azonnal megoldja az életet. De persze, ha rákérdezünk, akkor összevissza beszélnek. Nehezen körvonalazható tehát ez a várakozó stratégia és ezért nehéz is róla írni. Nekem legalábbis sokáig nem volt hozzáférésem.

Végül, hogyan oldottad meg?

Elég furcsa módon. Egy barátnőm megkért, hogy kísérjem el egy látóhoz, mert fél elmenni egyedül. Mondtam neki, hogy ha fél, akkor ne menjen. Végül addig nyávogott, amíg elkísértem.

És ott mi történt?

Miután a lány összes kérdésére válaszolt a látó, felém fordult, hogy nekem van-e kérdésem az angyalokhoz. Hirtelen nem volt. Egyébként is elég szeppenten ültem ott és próbáltam kitalálni, hogy mi történik itt pontosan. Végül azért megkérdeztem, hogy az angyalok szerint minden rendben van-e velem. A látó azt mondta, hogy semmi baj nincs. Egyet azért hibáztam, korábban kellett volna jönnöm. Megkért, hogy még egyszer menjek vissza egy hét múlva. Most azt ne kérdezd meg, hogy miért mentem vissza, mert azt nem tudom megmagyarázni. És ekkor a látó elővett egy nagy sárga borítékot, ahogyan az a könyvben meg van írva. Azt monda, hogy ebben nagyon fontos tudás van. Tartsam be a szabályokat és írjak belőle regényt, mert ez az én küldetésem. Ezért találkoztunk, karmikus meg transzcendens és hasonló szavak kíséretében átadta a borítékot. A borítékban CD-ken egy viszonylag hosszú történet volt, amelyben egy lány megismeri az élet saját magára vonatkozó megoldó képletét, amelyet a születésnap számaiból lehet kiszámolni. Ez a rövidített változat, de hosszabban nem beszélnék róla, úgy sem tudom jobban elmondani, mint ahogyan a leírtam. A könyvben minden benne van.

Akkor te kaptál egy teljes kinyilatkoztatást, leírtad és meg is volt a könyv?

Jaj nem. Ez egy igen zagyva és zavaros valami volt, amiből alig tudtam kihámozni a lényeget. Egy látó számára, a karmikus teljesen alapvető kifejezés, az ügyeidet pedig életeid hosszú során át intézed, ezért sokszor teljesen összeegyeztethetetlen az átlag felfogással. Viszont ez a látó nagyon hadilábon állt a számokkal, dátumokkal, pénzösszegekkel. És egyáltalán nem érdekelte az élet gyakorlati része. Hogy más látókkal mi a helyzet nem tudom. Bevallom nem kutattam utána. Zavaros szöveget kaptam. Nem volt sem eleje, sem vége. A képlet világos volt, és akkor írtam hozzá egy történetet, ami nekem az igazságról és a hazugságról szól. Igyekeztem nagyon személyes hangot megütni, illetve próbáltam ellensúlyozni az égi szigort.

Amikor megkaptad a borítékot, rögtön nekiálltál megírni a könyvet?

Dehogy is. Egyáltalán nem hittem el ezt az egészet. De közben nem hagyott nyugodni. Végül nagyon bizonytalanul nekiálltam. Aztán nem hagytam abba.

Mennyi idő alatt írtad a könyvet?

Nagyon hamar. Öt hónap alatt. Soha sem írtam ilyen gyorsan. Az eleje nehéz volt, aztán belejöttem. Szokatlanul nagy ihletettség járt át.

Vallásos vagy?

Szerintem az élet nem öncélú valami, hanem van valamilyen önmagán túl mutató jelentése és sem mi, sem ami körül vesz, nem tűnik számomra véletlennek. Ha ez vallásosság, akkor én mélyen vallásos vagyok. Az egyházakkal és hitrendszerekkel már nem ennyire baráti a viszonyom.

Mi az Omyno?

Azt hiszem, hogy az Omyno egy gyógyító energiaforrás. Ha belépsz ebbe a forrásba képes vagy meggyógyítani magad testi és szellemi értelemben. Sok minden megtapasztalhatsz önmagaddal és a világoddal kapcsolatban. Többet nem tudok én sem róla.

Miért mondod, hogy azt hiszem?

Mert én nem vagyok sem mágus sem nagymester, és nem szeretnék messzemenő megállapításokat tenni. Az Omyno nagyon érdekes jelenség, de nem ismerem kellőképpen ahhoz, hogy bármit határozottan kijelentsek róla. Mostanában egyre több helyről hallom, hogy ez az évezred Isten új megtapasztalásának ideje. Talán lehet ez az egyik lépés felé. De tényleg nem tudom.

Te kipróbáltad?

Persze. És valóban gyógyít. Csak nekem nincsenek komoly betegségeim. A sportsérülésemet azonnal meggyógyította. Egy barátom vérnyomása is rendbe jött tőle. Aztán a barátnőm allergiája is elmúlt, igaz csak két napra. Azért bizonytalan vagyok. Semmiképpen sem szeretném ráerőltetni senkire. Te kipróbáltad?

Nem mertem. Féltem.

Megértelek. Én is féltem tőle, de tényleg veszélytelen. Ráadásul egyszerű. A legegyszerűbb megtapasztalás, amiről eddig hallottam. Szerintem próbáld ki, akkor már nem kell engem kérdezned róla.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Facebook rajongói oldal